Polly a piacon

Berta megtartotta az ígéretét. Reggel kilenckor már a zöld ajtón kopogott, kosárral a mancsában, és együtt sétáltak a térre, ahol szombatonként nyit a piac. Az utca narancstól és friss kenyértől illatozott. „Jó reggelt!” kiáltotta Polly az első standnál, és mintha az egész ponyvasor egyszerre válaszolt volna.

A gyümölcsösnél egy csíkos kötényes kecske almákból épített tökéletes piramist. Polly valami zöldre és tüskésre mutatott. „Ez mi? Ilyen gyümölcsöt még sosem láttam.” A kecske nevetett, levágott egy vékony szeletet, és odanyújtotta. Így tanulta meg Polly, hogy ebben a negyedben előbb kóstol az ember, és csak azután dönt. „Két almát kérek, és egyet abból, hogy megkóstoljam.”

„Mennyibe kerül az egész?” A kecske mondott egy árat, Berta bólintott, hogy tisztességes, Polly pedig egyenként számolta ki az érméket, és minden egyes számnak örült. „Egy zacskót kérek. Mindent haza kell vinnem.” Hazafelé, a szárnya alatt himbálózó zacskóval, Polly eldöntötte, hogy a piac szombati szokás lesz. Vannak leckék, amelyek jobban ízlenek, mint ahogy hangzanak.