Asztal egynek

Mia kilenc előtt pár perccel lépett be a kis étterembe. Az étterem szinte üres volt. Egy fehér kötényes, fáradt szemű pincér egy sarokasztalra mutatott.

"Csak egy személy?" - kérdezte. Mia bólintott. Mindig egyedül utazott, és mindig kicsit izgult, amikor új nyelven kellett rendelnie. Az étlap egyetlen papírlapon volt, kézzel írva.

Rámutatott egy szóra, amit nem értett. A pincér először mosolygott. "Ez a napi specialitás" - mondta lassú angolsággal. "A nagyanyám receptje. Próbálja ki. Ha nem ízlik, hozok mást."

Az étel nehéz agyagtálban érkezett. Forró volt, fokhagymás, tele apró kenyérdarabokkal. Mia óvatosan vett egy kanálnyit, és felnézett. A pincér a bárpultnál figyelte, karba tett kézzel.

Mia felemelte a hüvelykujját. A férfi nevetett, odament, és megtöltötte a poharat. "Jó" - mondta. "Holnap jöjjön vissza, és elmondom, mi van benne."