Egy asztal egy személyre

Mia éppen kilenc előtt lépett be a kis étterembe. Az étkező szinte üres volt. Egy fehér kötényes, fáradt szemű pincér egy sarokasztalra mutatott.

"Csak egy fő?" kérdezte. Mia bólintott. Mindig egyedül utazott, és mindig kicsit ideges volt, amikor új nyelven kellett rendelnie. Az étlap egyetlen kézzel írt papírlap volt.

Rámutatott egy szóra, amit nem értett. A pincér először mosolygott. "Ez a napi ajánlat," mondta lassú angolsággal. "A nagymamám receptje. Próbálja ki. Ha nem ízlik, hozok mást."

Az étel egy nehéz agyagtálban érkezett. Forró volt, fokhagymás, tele apró kenyérdarabokkal. Mia óvatosan megkóstolta az első kanállal, majd felnézett. A pincér a bárpulttól figyelte őt, karba tett kézzel.

Mia felmutatta a hüvelykujját. A pincér nevetett, odasétált, és újratöltötte a poharát. "Jó," mondta. "Holnap jöjjön vissza, és elmondom, mi van benne."