Félkupola

A negyedik napon Polly úgy döntött, hogy megmássza a Félkupolát. Nem a híres kábelútvonalon, ami amúgy is zárva volt a szezon miatt, hanem a levegőben. A Félkupola északi oldala szinte függőlegesen emelkedik a völgy aljáról. Ez 1500 méter sima gránit, amit egy gleccser csiszolt ki 15 000 évvel ezelőtt.

Hajnalban indult. Egy fenyőligetből repült fel a Tükörtó közelében, és lassan spirálokban emelkedett.

Háromszáz méter magasan csatlakozott egy fehértorkú sarlósfecske csapathoz. Több tucatnyian voltak. Ők voltak a leggyorsabb kis madarak, akikkel Polly valaha repült. Villámgyorsan suhantak el mellette. Polly volt a leglassabb madár a levegőben. A sarlósfecskéket ez nem zavarta.

Ötszáz méternél a szél felerősödött. A gránit már meleg volt a naptól. A meleg kő felmelegíti a fölötte lévő levegőt. A forró levegő felszáll. A felszálló levegő emelte Pollyt. Hosszú ívekben emelkedett, hagyva, hogy a szikla végezze a munkát.

Félúton megpihent egy kis párkányon. Onnan látta a kábelutat. A fémkábelek a csupasz sziklán feküdtek, mint egy hosszú, vékony gerinc. Tavasszal zárva voltak. Júliusra naponta több száz ember mászik majd fel rajtuk.

A tetején a gránit lapos volt. Száz méter széles, enyhén megdőlt, néhány kőhalommal, ahol az emberek megjelölték a csúcsaikat.

Elsétált a híresen túlnyúló sziklapárkány széléhez, és lenézett. A völgy egy kis szalag volt alatta. Az El Capitan olyan közel volt, hogy úgy érezte, elrepülhetne oda. A kanyon alján lévő fák csak pihének tűntek.

Sokáig maradt a szélén. Aztán egy kis, nyugodt zuhanással elrugaszkodott a peremről, és szinte azonnal felhúzta magát, hogy a kupola ívén siklással ereszkedjen le.