Két kiló türelem

Szombat reggel Ana először ment el a piacra. Gyümölcsöt és zöldséget akart venni az egész hétre. A piac tele volt emberekkel, hangokkal és élénk színekkel.

Megállt egy kis paradicsomos standnál. "Mennyibe kerül?" - kérdezte. Az asztal mögött álló idős férfi ránézett. "Salátához vagy szószhoz?" - mondta. Ana nem tudta, mit válaszoljon.

"Salátához" - mondta végül. A férfi megrázta a fejét. Rámutatott az egyik ládára. "Ezek salátához valók. Kemények. Szép színűek." Rámutatott a másik ládára. "Ezek szószhoz. Puhák, nagyon pirosak, édesek." Elmosolyodott. "Más paradicsom, más munka."

Ana vett egy-egy kilót mindkét ládából. A férfi gondosan becsomagolta őket papírba. Ajándékba adott neki egy kis citromot. "A salátádhoz" - mondta.

Mikor hazaért, leült a konyhaasztalhoz és megnézte a táskáját. Úgy érezte, hogy többet vásárolt, mint paradicsomot.