Vlagyivosztok

A hetedik reggelen a vonatnak 06:15-kor kellett volna megérkeznie Vlagyivosztokba moszkvai idő szerint, ami helyi idő szerint 13:15 volt. Polly az első helyi fényre ébredt, valamikor öt körül.

Az ablakon keresztül a táj már nem erdős volt, hanem alacsony, hullámzó dombok és fű terült el. A Csendes-óceán valahol előtte volt. Érezte, ahogy az ember megérzi a nagy víztömeget, mielőtt meglátná.

Az utolsó állomás Vlagyivosztok előtt Uszuriszk volt. A vonat tizenöt percre megállt. Polly leugrott. Egy nő füstölt halat árult egy összecsukható asztalról. A halak ezüstösek voltak. A szemük még tiszta volt. Polly megkóstolt egy kis darabot. A nő újságpapírba csomagolta, és nem fogadott el pénzt. Néhány piac így működik.

A Csendes-óceán helyi idő szerint tizenegy körül jelent meg a vonat jobb oldalán. Szürke és fényes volt.

Vlagyivosztok hirtelen bukkant fel. A város dombokra épült, amelyek a tengerhez vezetnek. A vonat átfúr egy ilyen dombon. A vonal vége a kikötőnél van. A sínek végén lévő ütköző negyven méterre van a víztől.

A vonat végső megállójához érkezett. A fülkeajtó feletti óra, amely hét napig moszkvai időt mutatott, 06:23-at mutatott. Az állomás helyi órája 13:23-at mutatott.

Polly leugrott a peronra. Vlagyivosztok egy kikötőváros volt alacsony kőépületekkel és meredek utcákkal. A levegő hal, rozsda és só illatát árasztotta.

A peron végén egy kis fehér obeliszk állt. A felirat így szólt: KILOMÉTER 9,289. A vonal vége.

Polly hosszú percig állt az obeliszk előtt. Hét nap. Fél milliárd évnyi uráli kőzet. Huszonöt millió évnyi Bajkál. Egy daru. Nyolc időzóna, amelyből a vonat csak egyet tartott be.