Búcsú a Tésztától

A hetedik reggelen Polly korán lement a tartályhoz. A labor csendes volt. Chiara még egy óráig nem érkezik meg. Az intézet már százötvennégy éve így ébredezik minden reggel.

Tészta a tartály elejénél volt.

Ez nem volt szokványos. Hat reggelen át Polly a peremen ült, és a polip a csövében volt összegömbölyödve, vagy egy sarokban lebegve. Ma a polip az elülső falhoz nyomódott, mind a nyolc karja lazán szétterült az üvegen, egyetlen látható szeme Polly szintjében volt.

Egymásra néztek.

Ami egy papagáj és egy óriás csendes-óceáni polip között történik, valószínűleg nem barátság. A polip talán csak vizsgálta a melegvérű lényt, aki hat napja a tartálya körül volt. A polipok a bőrükön keresztül érzékelik a meleget. A tapadókorongjaikkal érzékelik a mozgást. Információt gyűjtöttek.

Polly végighaladt a peremen. A polip szeme követte őt, majd a karjai lassan elmozdultak, hogy kövessék. Amikor Polly megállt, a szem is megállt.

Hét teljes percig figyelték egymást. A vízszűrő halkan zümmögött.

Aztán a polip olyat tett, amit Polly egész héten nem látott tőle. Lassan kinyújtott egy kart, és a legvégét pontosan az üveghez nyomta, ahol Polly lába pihent. A tapadókorongok szétterültek, majd megálltak.

Polly leeresztette a csőrét az üveghez, és finoman megérintette zárt csőrével. A hideg üvegen keresztül az ő oldalán semmi sem volt. A polip oldalán talán sok minden.

A kar egy hosszú percig maradt. Aztán visszacsúszott a vízbe.

Chiara két kávéval érkezett. "Elmész," mondta. "Sejtettem, hogy ez fog történni. Utazz biztonságban. Gyere vissza, amikor tudsz."

Polly felemelkedett a peremről. Végigrepült az intézet hosszú folyosóján, el a szardíniák és a hínár mellett, ki a Villa Comunale ragyogó reggelébe. A Nápolyi-öböl tárult elé.