Az Amur

A hatodik reggelen a vonat a Távol-Kelet orosz részén haladt át. A tajga megváltozott. A fák már koreai fenyők, mandzsúriai kőrisek és mongol tölgyek voltak. Az erdő közelebbinek tűnt. Ez a Távol-Kelet orosz részének mérsékelt égövi esőerdeje, a világ egyik legnedvesebb erdeje a trópusokon kívül.

Polly egyedül volt a fülkében. Pavel Ulan-Udéban szállt le. A katona egy másik kocsiba költözött. Az új felső ágy lakója egy vékony nő volt, aki a nap nagy részét átaludta.

Egy tehervonat haladt el az ellenkező irányba. Majdnem két kilométer hosszú volt, fát szállított. Polly harmincnyolc platót számolt meg, mielőtt abbahagyta.

A vonat délelőtt érkezett meg Habarovszkba. Habarovszk az Amur folyónál fekszik, amely a világ nyolcadik leghosszabb folyója. Az Amur nagy részét képezi az orosz-kínai határnak. A peronról Polly két épület közötti résen át látta a folyót. Széles volt. Az erős tea színére emlékeztetett. A távoli parton, a ködön át, Kína volt.

Polly leugrott és végigsétált a vonat hosszán.

Egy távol-keleti daru állt egy kis mocsár szélén, közel az állomás udvarához. Majdnem két méter magas, fekete-fehér, piros folttal a szem körül. A távol-keleti daru a világ egyik legritkább daruja. Talán háromezer maradt, főként az Amur medencéjében fészkelnek.

Polly oldalra hajtotta a fejét. A daru visszahajtotta a fejét. Polly közelebb ment. A daru nem mozdult.

Egy kalauz sípot fújt. Polly visszaugrott a vonatra. Megfordult, és a darura nézett. A daru még mindig őt nézte. Aztán nagyon lassan felemelte hosszú nyakát, és szándékos léptekkel elindult a mocsár felé.

A vonat elindult Habarovszkból és dél felé fordult. A Csendes-óceán már kevesebb mint hétszáz kilométerre volt.